Orbán Adorján - becenevén Dorka bácsi - a 2003/2004-es tanév végén ment nyugdíjba a Szerb Antal Gimnáziumból. Ez volt első és egyetlen munkahelye. 37 éven keresztül járt budai otthonából Cinkotára, hogy diákok nemzedékei számára tegye emlékezetessé a magyar- és latinórákat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy jellemző rá a hűség, hanem azt is, hogy alakja, egyénisége szorosan összefonódott ezzel az iskolával. Fiatalabb éveiben ötletes műsorokat rendezett, színjátszó kört vezetett, s néhány évig igazgató-helyettesként is működött. De akármit is csinált, azt mindig magas színvonalon, elhivatottsággal végezte.
Magyar-latin szakos lévén páratlan műveltséggel rendelkezik, szakmai kérdésekben mindig mértékadó. Olyan ember, akinek véleményére adni lehet, akivel társalogni élmény. Tanárok és diákok közül is sokaknak példaképe. Ugyanakkor sosem érezteti fölényét, mindenkivel kedves, udvarias - igazi úriember. Talán úgy tűnik, túl nagy szavak ezek, de akik ismerik őt, azok tudják, hogy pontosan fedik a valóságot.
Pedagógiai tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték. Ezek közül a legrangosabb a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, melyet Göncz Árpád nyújtott át. Iskolánkban pedig nyugdíjba vonulása alkalmából Szerb Antal - emlékérmet kapott.
Humorát, derűjét akkor sem vesztette el, amikor egészsége megrendült. Életének fordulópontjáról vallanak versei, amelyekkel az utóbbi években ajándékozott meg bennünket, s amelyekből két kis kötet napvilágot látott.